Kirk van Hossum: A bádogkirály leánya (Évszám nélkül, 1930-as évek)

- Mondja Tunx - tette fel a felügyelő a következő kérdést - mivel magyarázza a következőket? Egy ismeretlen fiatalember Browning indiai nábob nevében felhívja Lady Pixhamet. Elhitetei a Ladyvel, hogy Londonban van. Meghívatja magát a nevelőintézetbe. Beállít, bevallja, hogy a Browning érkezéséről szóló hírt ő maga koholta. Pénzt kér kölcsön a Ladytől, majd eltűnik az épületben. Negyedóra múlva az intézet kertjében meggyilkolva találják az igazi Browningot. Nos? Mi a véleménye erről Tunx? 
- Igenis - felelte az őrmester, minden meggyőződés nélkül.
- Nagyszerű! - kiáltotta Clave. - Én sem tudom. Csodálatos eset: mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy egy szót sem értünk belőle. 

Berend Miklósné: Álomlovag (1939)

"A hangverseny végén kirobbant a meglepetés. A csattanó, amire a jó pestiek számítottak, meglepőbb és lélegzetrablóbb volt, mint ahogy legvadabb álmaikban elképzelték. A zenekarban feldübörgött a Rákóczi-induló. Mikor a jól ismert théma megszólalt és a bevezető trombiták harsogása után a fuvolák és klarinétok piano-hangzatain kivirult, mint egy csudálatos vérvörös virág, a terem közönségébe belehasított az édes, lobogó izgalom. A Rákóczi-induló zúgott, dübörgött. A terem egyszerre forrongani kezdett. A földszinttől a karzatig az egész Redout őrjöngött. A Rákóczi-induló már nem is volt kuruc muzsika többé. A forradalom indulója lett. Vad rohamra hívott.
- Ez lenne a bús-keserves Rákóczi-nóta – gondolta kábultan Percival – Ez a forradalom mindent elsöprő viharszele."

Sánta Ferenc: Húsz óra (1963)

 "Álltam a falnál, a hátam nekivetve, a puska meg, ez a kétcsövű, az meg ott egy karnyújtásnyira tőlem, a kredenc sarkánál. S most is csak azt mondom: aki még a maga fajtájával szemben ekképpen nem állt, hogy puska kint és puska bent, annak én sokat nemigen tudok mondani! Ne próbálja, s ne kívánja! Inkább haljék meg mindjárt! Mert ha meg is nyugoszik utána, ott, abban a pillanatban, rosszabb néki, mintha a pokolba vinnék. Mert gróf s báró nem jött! Nem jött! ... Hanem akinek a lábáról a ganyét alig mostuk le, a koszból épp hogy kivarakódzott, aki nemigen hányja-veti mit tesz, haragja van - lobban! Mert mindig hamarabb járt az indulatja, mint az esze tette volna, s a keze mindig hamarabb mozdult, mint hogy meggondolta vón, hogy kire emeli."

Tatay Sándor: Vulkán (1958)

"Ha barátja vagy a borospohárnak, járd egyszer végig a legtüzesebb borok hazáját. Nézd meg a meredek hegyoldalakba, valósággal a sziklába vájt teraszokat, az erdőtől, a kőtől, a kúszó vad növényektől elhódított és gazdaggá tett lejtőket.
Van-e más jószág, amiért az ember képes lett volna ilyen erőfeszítésre ott, ahol a völgyek termékeny öleiket kínálják? Nincs más, csak a bor. 
Fukar gazdagok életükben vissza nem térülő, féltve őrzött kincsüket ölik a sziklás hegyoldalakba, hogy a hegy gyomrába vájt pincék teljenek musttal, és hallgathassák az érő bor suhogását. Szegények otthagyják a termékeny völgyet, nyomorúságos viskókat építenek a meredek oldalakba, hátukon cipelik fel a télirevalót. Csákányaikat kemény földbe, rideg sziklák közé vágják, kapáikkal csengő kavicsokat emelgetnek a völgy puha földje helyett. Van-e éltető gyümölcse a földnek, melyért ezt megcselekednék? Nincs, csak a bor!"

Török Sándor: Valaki kopog (1937)

"Máról holnapra nem történik semmi. Gyors karriert csak füzetes regényekben és főként ostoba színdarabokban csinálnak a fiatalemberek. S mennél nehezebb előrehaladni, annál több ilyen írásművet fogyasztanak a kiadók és színházak. Keresett portéka az olyan história, melyben valaki tehetség nélkül, munka nélkül, véletlenül és máról holnapra karriert csinál. Ez a blöff az egymás sarkába tipró nemzedékek, az emberiség vágyálma. Szeretik nézni és hallgatni a „hős”-t, amint helyettük is befutja azt a fényes pályát, amelyre áhítoznak, s amelyet el nem érhetnek. A „mese” ez, az ősi mese, a mese szépsége, a mese lírája nélkül. Silány rendű főnyeremény-álmok ezek. S a főnyeremény várásának nincs semmi értelme, és aki főnyereményre vár, az nem is érdemel más sorsot, csak azt, hogy főnyereményre várjon."

Molnár Géza: Mint egy francia király (1975)

"Az aranylakodalom után a rendes férjek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket, nemhogy ilyen ordenáré szemtelenkedésre merészkedjenek feleségükkel szemben, aki egy életen át mosta rájuk a koszos gatyát, mert arra jó az asszony, akkor is amikor a házasélet hajdani kellemetességeiből a lottyadt vénemberek már semmit se tudnak nyújtani, s mi lenne ezekkel, ha a virgonc feleség nem szaladna a piacra, a közértbe, ha nem főzné meg a zabálnivalójukat, ó a tehetetlen, pudvás vénségek.. És akkor itt van ni, a „nyanya”… Na adna neki „nyanyát”, az Isten rogyassza rá az eget, adna ő neki, hogy tudomisten megemlegetné holta napjáig…"

Beköszönő

Egy blog kevésbé ismert, jobbára már elfeledett magyar regényekről.
Értem ez alatt azokat a könyveket, amelyek bár ismertek lehetnek egy bizonyos szűkebb, ilyen érdeklődésű kör számára, azonban ha az ember bemegy egy tetszőleges könyvesboltba, nem biztos, hogy azonnal hozzájuthat.
Valamint szempont, hogy az első kiadás időpontja 1985 előttre essék.