Török Sándor: Valaki kopog (1937)

"Máról holnapra nem történik semmi. Gyors karriert csak füzetes regényekben és főként ostoba színdarabokban csinálnak a fiatalemberek. S mennél nehezebb előrehaladni, annál több ilyen írásművet fogyasztanak a kiadók és színházak. Keresett portéka az olyan história, melyben valaki tehetség nélkül, munka nélkül, véletlenül és máról holnapra karriert csinál. Ez a blöff az egymás sarkába tipró nemzedékek, az emberiség vágyálma. Szeretik nézni és hallgatni a „hős”-t, amint helyettük is befutja azt a fényes pályát, amelyre áhítoznak, s amelyet el nem érhetnek. A „mese” ez, az ősi mese, a mese szépsége, a mese lírája nélkül. Silány rendű főnyeremény-álmok ezek. S a főnyeremény várásának nincs semmi értelme, és aki főnyereményre vár, az nem is érdemel más sorsot, csak azt, hogy főnyereményre várjon."

Molnár Géza: Mint egy francia király (1975)

"Az aranylakodalom után a rendes férjek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket, nemhogy ilyen ordenáré szemtelenkedésre merészkedjenek feleségükkel szemben, aki egy életen át mosta rájuk a koszos gatyát, mert arra jó az asszony, akkor is amikor a házasélet hajdani kellemetességeiből a lottyadt vénemberek már semmit se tudnak nyújtani, s mi lenne ezekkel, ha a virgonc feleség nem szaladna a piacra, a közértbe, ha nem főzné meg a zabálnivalójukat, ó a tehetetlen, pudvás vénségek.. És akkor itt van ni, a „nyanya”… Na adna neki „nyanyát”, az Isten rogyassza rá az eget, adna ő neki, hogy tudomisten megemlegetné holta napjáig…"

Beköszönő

Egy blog kevésbé ismert, jobbára már elfeledett magyar regényekről.
Értem ez alatt azokat a könyveket, amelyek bár ismertek lehetnek egy bizonyos szűkebb, ilyen érdeklődésű kör számára, azonban ha az ember bemegy egy tetszőleges könyvesboltba, nem biztos, hogy azonnal hozzájuthat.
Valamint szempont, hogy az első kiadás időpontja 1985 előttre essék.