Az uradalom megszűnt, az egykori cselédek a saját kezükbe vették az életüket. A regényben négyen kerülnek a reflektorfénybe, akik "egy vályúból valók voltak, egy uraságnál, egy nyomorban, egyforma sorban" tengették életüket.
Jóska, az Igazgató szívvel-lélekkel vetette bele magát a közös jövő építésébe, hogy felemelje a tanulatlan parasztokat, és élhetőbb jövőt biztosítson azoknak, akikkel együtt nyomorogtak
Varga Sándor a Párt segítségével, az új rendszerbe szervesen beépülve érvényesítette a saját érdekeit, Balogh Antal és Kovács Benjámin pedig az új világban is csak azt tették, amit mindig: dolgoztak a betevő falatért látástól vakulásig.
Aztán történt valami, és egymás ellen fordultak.
Elbeszélőnk maga a Tulajdonságok Nélküli Ember. Pestről jött a gazdaságba, két napot tölt a faluban, és minden órában mással beszél. Hogy ki ő, miért és mikor érkezett, és miért érdeklődik a múlt eseményei iránt, az nem derül ki, a történet viszont szépen bomlik kifelé. Egy biztos: a névtelen településen valami csúnya disznóság történt.
Sánta Ferenc, a 2008-ban elhunyt Kossuth-díjas író regényét 1963-ban adták ki először, azóta pedig már több nyelven megjelent. (Angol, cseh, hindi, holland, francia, japán, kínai, lengyel, német, olasz, orosz, román, szerb stb.)
A két évvel későbbi, '65-ös filmváltozat már magabiztosan állítja, hogy a történet egyes szálait összefonó központi figura egy újságíró, az eredeti "Krónikában" ilyesmire azonban még csak utalás sincs. Annyit talán biztosra vehetünk, hogy a mezőgazdasághoz van köze, hiszen a szövetkezeti gyűlésen is részt vesz, és egyszer említést tesznek egy Földmérő úr-ról, ami mintha rá vonatkozna, de erre nem mernék megesküdni.
Főszereplőnk eszik, néha rágyújt, de ezen túl jobbára csak beszéltet. A falu lakóinak pedig erre van a legnagyobb szükségük. Hogy valaki meghallgassa őket.
Balog Anti puskát emelt Jóskára, Varga pedig agyonlőtte a Bénit.
Noha nem kerül kimondásra, a regény során folyton emlegetett '45-ös év és a könyv '63-as megjelenése között eltelt időszakból úgy sejtem, az az esemény, ami a két, kommunizmusba beépült, és a két szegény sorban maradt embert egymás ellen fordíthatta: '56 volt.
Az önmagát az új rendszerben is kisemmizettnek érző Anti felháborodásában a rendszer képviselője, az Igazgató ellen lázad. Nem számít az sem, ha ebben a szerepben történetesen a gyerekkori barátját találja, akivel korábban egy sorson osztoztak. Egy éjszaka összefognak a szegények, és felkeresik az Igazgatót, hogy jöjjön ki a ház elé, beszélgetni. Épp csak hogy puskával érkeznek.
Az erdőben rendőrökkel bujkáló Varga pedig a visszatérés napján gépfegyverrel akar elégtételt venni azokon, akik elüldözték a kommunistákat. Ő is egykori cselédtársát találja meg, ám az az eset nem oldódik meg olyan szerencsésen, mint Jóska és Anti összecsapása.
A központi figura két napról számol be a faluban. Az első nap reggel héttől éjfélig, a második nap pedig tíz órától délig jelenik meg a könyvben. Óránként mással beszél, az információk pedig cseppenként érkeznek. A végére kialakul egyfajta történet a különböző emberek sérelmeiből, fájdalmaiból, a kívülállók tanúságtételeiből, de olyan, hogy abszolút igazság, nem létezhet.
Ahogy Balogh Antal mondja:
"Ha én itt az igazságot össze akarnám szedni, hogy odaadjam a maga tenyerébe, hogy láthassa, le kéne járnom bizony a lábamat, hogy mind összegyűljön, ahány helyen van, annyi helyről."
Megbocsátás, elengedés, továbblépés nincs. A múlt sérelmeiért így vagy úgy, de fizetni kell.
Akár hetedíziglen is.
Értékelés: 3,5/5
0 komment:
Megjegyzés küldése