- Ez lenne a bús-keserves Rákóczi-nóta – gondolta kábultan Percival – Ez a forradalom mindent elsöprő viharszele."
Pest városa, az úr 1817. esztendeje.
A tehetős vászon- és fehérneműkereskedő, Winter Gáspár neje nem lubickol úgy a biedermeyer polgárlétben, mint illene. Az asszonynak otthon a helye, funkciója és fő feladata pedig, hogy este papucsot és pipát hozzon az úri dámák kiszolgálásában megfáradt urának. Csoda, ha többre vágyik?
Anna asszony a nap üres óráit romantikus angol regények olvasásával tölti, lelkében pedig lordok és vitéz arszlánok után vágyódik.
...
Álomlovag.
Jóóóólvan.
Sikerült kifognom a kor Fejős Éváját.
Aztán Anna asszony meghal.
Csak így, hirtelen egyszer csak belehal a szülésbe. Élt: Kőkemény 5 oldalt.
Nocsak. Borult az elmélet. Később kiderült: nem is tévedhettem volna nagyobbat, mint mikor magambanr omantikus ömlengésnek tituláltam a regényt.
Anna asszony utolsó kívánságával még eléri, hogy fiát kedves regényhőse után Percivalnak kereszteljék.
A nyárspolgár Winter Gáspár mindent megtesz, hogy felcseperedő utódát beoltsa a mammonita kalmárvérrel, ám a fiú megtalálja anyja hagyatékát, és ő is megfertőződik a romantikus regények álomvilágával.
Amikor 1831 júliusában a koleralázadás során szembesül a csőcselék agresszív butaságával, már egyre inkább azt érzi; az ő helye odaát, a művelt arisztokrácia oldalán van. Hét évvel később, a '38-as nagy pesti árvíz során már aktívan kiveszi a részét a hősies mentési munkálatokból az árvízi hajós, báró Wesselényi Miklós nyomán.
Később a jóravaló pesti polgárság legnagyobb felháborodására pénzzé teszi elhalt apja üzletét, és Párizsba megy világot látni. A helyi aranyifjúság egy tévedés következtében (úgy vélik: a dicső angol Winter család egy oldalági, Magyarországra szakadt tagja) be is fogadják maguk közé. Ott aztán bravúros arszlán, vitéz párbajhős és kivételes társasági ember válik belőle. Bejáratossá válik a szalonokba, ahol George Sand, Heinrich Heine, Frederic Chopin és George Balzac társaságában művelődik, ráadásképp pedig a fiatal du Haut Mont márkiné szívét is elnyeri.
Sikerül Álomlovaggá válnia.
A nagy lábon élésnek aztán meglesz a böjtje. Három év alatt az utolsó fillérig elveri örökségét, és koldusszegényen tér vissza Pestre.
Második vagyont szerez, ám azzal már csak fél évre tud belépőjegyet váltani a Párizsi mesevilágba. Később a legnagyobb nyomorgás, filléreskedő kuporgatás árán sem sikerül, csak évi 10 napot kipréselnie, amit az imádott Beatrice lábai elé szórhat.
Az asszonynak ez azonban már nem elég. Úgy véli: Lord Winter királyként él magyarországi birtokain, bizonyára asszony és gyerekek ugrálnak körülötte, ő pedig csak egyfajta mellékes, évente tíz napot érő úri mulatság.
Tragikus félreértés.
Forradalmi regény az álomlovag. A cselekmény szép lassan készíti elő 1848 márciusát. Percival álomvilágban él, sokáig fel sem fogja, miféle történelemformáló események zajlanak körülötte. Az ő szeme előtt csak egy cél lebeg: minél tovább fenntartani a mesterségesen kreált világot. Amikor azonban a buborék kipukkan, keserű ébredésében ráeszmél: ez a világ, ha valaki nem az út túloldalára születik, gyakorlatilag élhetetlen. És minden áron meg kell változtatni.
Kiábrándul az egész rothadó, spleenes arisztokrata világból, magába szívja Eötvös Karthauzijának bölcsességét, és beleveti magát a forradalom hömpölygő árjába.
Igazán kellemes meglepetést okozott Berend Miklósné regény.
Schöpflin Aladár és a Nyugatosok nem tartották valami sokra Nicolaus Berend gyermekgyógyász feleségét. Így írt róla: Jó agymunka, kevés írói ösztönnel.
Kilényi Júlia Adél Sarolta eredetileg festőművésznek készült, majd 1904-ben hozzáment Berend Miklóshoz. Elkísérte férjét németországi tanulmányútjaira, ahol az egyetemeken a lehetőséget kihasználva művészettörténetet, filozófiát és irodalmat tanult.
Férjét és fiát is tragikus körülmények között vesztette el, utóbbi emlékét örökítette meg a "Ne ölj!" című regényében.
Lehetséges, hogy a Nyugat korában még nem tulajdonítottak túlzott irodalmi jelentőséget a hölgynek, azonban mostanra már olyan messzire kerültünk az 1800-as évektől, hogy úgy éreztem: egy elveszett világ kapuja tárult fel előttem. Érzékletesen, gördülékenyen ír, műveltsége süt a lapokról, a meseszövése pedig beszippantja az embert. Kezdetben ugyan nagyon idegenkedtem tőle, a szabadságharc idejére azonban Winter Percival teljesen megnyert magának.
Azt hiszem gyöngyöt találtam az elfeledett könyvek halmai között.
Értékelés: 4,5/5
0 komment:
Megjegyzés küldése