"Ha barátja vagy a borospohárnak, járd egyszer végig a legtüzesebb borok hazáját. Nézd meg a meredek hegyoldalakba, valósággal a sziklába vájt teraszokat, az erdőtől, a kőtől, a kúszó vad növényektől elhódított és gazdaggá tett lejtőket.
Van-e más jószág, amiért az ember képes lett volna ilyen erőfeszítésre ott, ahol a völgyek termékeny öleiket kínálják? Nincs más, csak a bor.
Fukar gazdagok életükben vissza nem térülő, féltve őrzött kincsüket ölik a sziklás hegyoldalakba, hogy a hegy gyomrába vájt pincék teljenek musttal, és hallgathassák az érő bor suhogását. Szegények otthagyják a termékeny völgyet, nyomorúságos viskókat építenek a meredek oldalakba, hátukon cipelik fel a télirevalót. Csákányaikat kemény földbe, rideg sziklák közé vágják, kapáikkal csengő kavicsokat emelgetnek a völgy puha földje helyett. Van-e éltető gyümölcse a földnek, melyért ezt megcselekednék? Nincs, csak a bor!"
Tatay Sándornak, a teológushallgatóból lett bölcsésznek már 1931-től jelentek meg írásai, elismertté és sikeressé azonban az 1955-ben megjelent Kinizsi Pál című ifjúsági regénye tette.
Miután fiatal korában körüljárta Európát, hazatérve különféle munkákat vállalt. Volt házitanító, címíró, grafológus, fizikai munkás. '44-től a Badacsonyban telepedett le.
"1944-ben filmet csináltunk itt. Hegyen égő tűz volt a címe, Gárdonyi Géza novelláiból írtam. Szigligeten laktunk, a grófék odaadták a kiskastélyt. Amíg a forgatás tartott, katonai mentességünk volt… Tizenhatezer métert elforgatott itt Szőcs István. Elmúlt a nyár, ősz lett, én pedig újra és újra átírtam a forgatókönyvet. Aztán a Rodostó turistaházban laktam… Ott a feleségem volt a gondnok. Késő ősz volt, beteg lettem, ápolgatott engem. Megnősültem, jó darabig ott voltam vele. 1944. december 6-án fölmentünk Budapestre. Könyvkereskedésünk volt a Vár oldalában. Körülkerítettek bennünket, jött az ostrom… Májusban visszajöttünk ide, felköltöztünk a turistaházba, és 1953-ig ott voltam a feleségemmel együtt." - nyilatkozta egy 1972-es interjúban.
"Amikor idejöttem, amit itt láttam, megdöbbentő szegénységnek látszott. Amit az ital csinál itt, az borzasztó. Most egy asszonybrigád jár a szőlőmbe, de érdekes, a bort éppen úgy megisszák, mint a férfiak. Másfél liter van kialkudva fejenként, de fél litert ráadok nekik."1958-as kisregénye, a Vulkán pontosan erről szól. A kisemberekről és a borról.
1945 december 5.-én, Szent Miklós napján indul a Vulkán története. a Badacsony egy eldugott részén, a törkei és karaji oldal között meredő hegy lakó kerülnek elénk, amikor a háborúban elesett Pődör Laci özvegye megbolondul, és mezítláb végigszalad a havas hegyen.
A Badacsonyon, ezen az őstengerből kiemelkedett, kialudt vulkánon élő emberek voltaképp csak közvetve találkoztak a háborúval. Azonban már ennyi is elég, hogy megfertőzze az életet. Vonat hetente egyszer jár arra, a másik oldalon ott terjeszkedik minden tavak legnagyobbika, a Balaton. Jó lenne azt hinni, hogy a világtól elvágott kis vidéken megmarad valami emberi tisztaság, amibe bele lehet kapaszkodni a zűrzavarban.
Nem ez a helyzet.
Van a nyomornak olyan része, amibe önhibájukon kívül kerültek (a pénzromlásról nyilván nem tehetnek), ugyanakkor a szereplők jó része saját maga teremti meg a földi poklot, amiből igen nehéz kivergődni.
A hegyi emberek legnagyobb áldása és átka szőlő. A hegy leve hordókba rakva áll majd' mindenki pincéjében, és kihúzhatná őket a pácból, hisz' a városban italért szinte bármit kapni. De a bor csak annak a kezében válik arannyá, aki nem iszik.
Csak kevesen akadnak ilyenek.
Élelem nincs, a téli esték hosszúak, hidegek. Ha pedig melegségért nem egymáshoz, hanem a borhoz fordulnak, abból lesznek a kisemberek tragédiái.
A részeg mostoha addig terrorizálja a családot, míg a fiú végül le nem szúrja. Egy másik helyen 11 gyerek születik a sorozatos erőszakból, ami elől nem lehet hova futni. Két ittas legény szőlőkaróval ver agyon egy harmadikat, mert annak nagyobb sikere volt a mulatságban a lánynál. Egy anya pedig delíriumában a házastársi perpatvar közepén megfojtja a kislányát.
Messze kerülünk a parasztromantikától.
Látszólag vannak kivezető utak a reménytelenségből. Egyeseknek a kitelepítés. Másoknak a Párt. És vannak, akik a szövetkezetalapításban látják az esélyt a jobb jövőre. Ezen utaknak nagy része azonban zsákutcának bizonyul, a kicsinyesség, az önzés, a sértett bosszúvágy megbuktatja azokat is, akiknek valós esélyük lenne a boldogulásra.
Szent Miklóstól a húsvét előtti nagypéntekig tart a történet. A feltámadás azonban elmarad. A Vulkán pedig fortyog tovább.
Értékelés: 4/5
0 komment:
Megjegyzés küldése